Társadalmi és mentális blokkok

1. Önhatékonyság-hiány és hitvesztés
− Sokak szerint „úgysem változik semmi”, ezért nem érdemes részt venni; a korábbi csalódások rögzítik a passzivitást.
＋ Gyors, látható eredmények és következetes visszacsatolás; „itt és most” megvalósuló kisléptékű projektek, amelyek bizonyítják: a részvétel működik.

2. „Nem értek hozzá” és a szakmai nyelv akadálya
− A jogi-gazdasági zsargon és a túl technikai anyagok kizáró hatásúak, önkizárást váltanak ki.
＋ Közérthető összefoglalók, vizuális segédek, közös felkészítő körök; minden döntési anyaghoz rövid „emberi nyelvű” kivonat.

3. Hibázástól való félelem és kockázatkerülés
− A felelősség súlya béníthat: „mi van, ha rosszul döntünk?”.
＋ Kis kockázatú pilotok, „safe-to-fail” kísérletek, utólagos tanulási körök; a hibát tananyagnak tekintjük, nem kudarcnak.

4. Hierarchiához szokás – „kell egy főnök”
− A tekintélyelvű szocializáció miatt sokan csak felülről várnak iránymutatást.
＋ Szerepkör- és szóvivő-rotáció, megosztott felelősség; eljárásrend adja a stabilitást, nem egy személy.

5. „Nem vagyunk elegen” és kollektív tehetetlenség
− A közösség kicsinek érzi magát a rendszerrel szemben, ezért alulbecsüli a saját erejét.
＋ Mikrokampányok, összeadódó kis győzelmek és látható részvételi számok; szövetségépítés szomszédos csoportokkal.

6. Időpazarlástól való félelem
− Sokan úgy látják, a részvétel „csak beszélgetés”, mérhető hozadék nélkül.
＋ Időkeretes napirend, egyértelmű döntési pontok és feladatgazdák; minden ülés végén kimondott, mérhető következő lépés.

7. Család és munkahely „lebeszélése”
− A környezet gyakran haszontalannak vagy konfliktusosnak bélyegzi a részvételt.
＋ Családbarát idősávok és gyerekmegőrzés; munkaadói megállapodások közösségi órákról; közösségi főzés és találkozók.

8. Bizalmatlanság, pletyka, rivalizálás
− Gyanakvás és informális feszültségek szétzilálhatják a közösséget.
＋ Teljes átláthatóság (jegyzőkönyv, nyílt hozzáférés), konfliktuskezelő csapat, világos etikai kódex és visszahívhatóság.

9. Kimerülés és kiégés
− A szervező magok túlterhelődnek, „mindig ugyanazokra hárul minden”.
＋ Feladatrotáció, határidős vállalások és pihenési kultúra; váltótárs rendszer, közösségi elismerés és regeneráló időszakok.

10. Túlintellektualizált viták, döntésképtelenség
− A végtelen vita és a „tökéletes döntés” hajszolása bénítja a cselekvést.
＋ Előre rögzített döntési protokoll (konszenzus → többség), időkeretes lezárás; „do-ocracy”: a cselekvés elsőbbsége.

11. Erkölcsi kiüresedés és belső értékvesztés
− Ha elhalványulnak az alapelvek, a részvétel öncéllá válik, csökken a felelősségvállalás.
＋ Időszakos érték-megerősítés, etikai műhelyek, közös emlékezet ápolása; az induló célok rendszeres felidézése.

12. Önfeladás külső ígéretek miatt
− „Majd a párt/EU/állam megoldja” – a felelősség kiszervezése kioltja a részvételt.
＋ Önrendelkezési elv: amit lehet, helyben döntünk; külső forrás csak kiegészít, nem helyettesít.

13. Társadalmi törésvonalak újratermelődése
− Város–vidék, korosztályi, etnikai-státuszbeli különbségek bizalmatlanságot hoznak.
＋ Vegyes összetételű csoportok, kulturálisan érzékeny facilitálás; szerepkör- és helyszín-rotáció, közös helyi célok.

14. Digitális kirekesztettség
− Eszköz- és tudáshiány, valamint platform-torzulások kizárhatnak csoportokat.
＋ Offline csatornák (fórum, papírszavazás), digitális önkéntesek és mobil hozzáférési pontok; többcsatornás elérés.

15. Bonyolultság-érzet és információs túlterhelés
− A sok dokumentum és hosszú anyagok elriasztják a belépőket.
＋ „3 perces” rövidítések, döntési szinthez igazított tartalom, vizuális összefoglalók; kérdés-felelés blokkok a gyors tisztázáshoz.