Ne várj engedélyre – kezdjétek el ti!
Nem kell „hivatalosan” megalapítani semmit. Ha beszélgettek, döntötök és cselekedtek – már csináljátok. Ez maga a részvételi demokrácia.
Az szomszédság életébe senki nem szólhat bele, mit csináljatok, hogyan gondolkodjatok.

1. szint – Kis kör: néhány ember

Hogyan indul

A közösség mindig néhány emberrel kezdődik. Nem kell hivatalos keretek, elég két-három ember, akik felismerik: egyedül kevés, együtt viszont sokkal többre képesek. Ez lehet egy spontán beszélgetés a bolt előtt, egy kávézás, egy séta, vagy akár egy online beszélgetés. A lényeg: megszületik a szándék, hogy közös ügyet vállaljanak.

Gyakorlati lépések

  1. Első kapcsolatfelvétel
    • Keresd meg azt, akiről sejted, hogy nyitott: szomszéd, barát, kolléga, szülőtárs az iskolából.
    • Nem baj, ha elsőre csak ketten vagytok – az indulás mindig kicsiben történik.
  2. Első találkozó
    • Nem kell nagy szervezés. Egy séta, közös ebéd, rövid esti beszélgetés is elég.
    • Fontos, hogy kötetlen legyen, és mindenkinek legyen tere elmondani, mit gondol.
  3. Motiváció tisztázása
    • Kinek miért fontos? Biztonság, közös programok, döntési lehetőség, vagy egyszerűen csak társaság.
    • Ha kiderül, hogy többféle szempont van, az rendben van. Az elején nem cél, hogy mindenki ugyanazt akarja.
  4. Apró cél kitűzése
    • Pl. „beszéljünk meg még egy időpontot, ahol mindenki hoz egy új embert”.
    • Vagy: „járjuk körbe az utcát és kérdezzük meg, ki nyitott még”.
    • Példa: „Neked is hiányzik, hogy nincs biztonságos játszóhely a gyerekeknek? Mit szólnál, ha beszélnénk erről közösen másokkal is?”
      Tipp: mindig konkrét ügyet említs, ne általánosságot („jobb környék kellene”).
  5. Folytatás biztosítása
    • A találkozó végén mindig legyen konkrét következő lépés: időpont, feladat, akció.
    • Ha ez kimarad, a lelkesedés gyorsan kifullad.

Tipikus buktatók és megoldások

  1. Gyors lelkesedés, majd kifulladás
    • Az induláskor mindenki lelkes, de ha nincs világos következő lépés, elhal a kezdeményezés.
    • Megoldás: mindig legyen kézzelfogható feladat a következő alkalomra.
  2. Egy ember viszi a hátán
    • Sokszor az alapító vagy leglelkesebb ember végzi az összes szervezést. Ez hamar kifárasztja.
    • Megoldás: kezdettől osszatok feladatokat. Legyen váltott „házigazda” vagy „szervező”.
  3. Bizalmatlanság, visszahúzódás
    • Az emberek tartanak attól, hogy ez politika vagy valamilyen rejtett érdek.
    • Megoldás: induljatok könnyebb, közös ügyekkel. Ne elméleti vitákkal, hanem pl. egy kis közös programmal.
  4. Elméletben ragadás
    • Sokat lehet beszélni arról, mi lenne jó, de ha nincs tett, nem halad.
    • Megoldás: már az első találkozón döntsetek valami apró közös cselekvésről (pl. közös szemétszedés, virágültetés).
  5. Külső elvárások miatti szorongás
    • Az emberek félhetnek, hogy „mi lesz, ha nem sikerül” vagy „ehhez mi kevesek vagyunk”.
    • Megoldás: hangsúlyozzátok: ez kísérlet, nincs tét, csak kipróbáljátok, hogyan működik.

Találkozási lehetőségek

  • Offline: kávézó, közeli park, iskola udvara, kultúrház, saját lakás. Fontos, hogy legyen kényelmes és elérhető.
  • Online:
    • chatprogramok (Messenger, WhatsApp, Telegram),
    • közösségimédia-csoportok,
    • biztos pontként: https://elagazasok.boards.net/.
      • Itt bármikor létrehozhattok egy kis szálat, ha másokat is kerestek a környéken.
      • Nem kötelező itt kapcsolódni, de ez egy nyitott fórum, ahol nagy eséllyel egymásra találtok.
Utczaközösség

„A hatalom megfelel az emberi képességnek, hogy ne csak cselekedjen, hanem együtt cselekedjen. A hatalom sohasem egyén tulajdona; egy csoporthoz tartozik, és addig létezik, amíg a csoport együtt marad.”
Hannah Arendt
The Human Condition (1958)

Lucfenyő: Négyélű tűk rövid fapegyen (sterigmán), lecsüngő tobozok; vörhenyes, pikkelyes kéreg. Hegyi–boreális erdők fája, szél- és szúkárokra érzékeny felmelegedés mellett. Faanyaga kulcs a faiparban; zárt állománya párás mikroklímát tart.

Kérdés:
„Mit lehet tenni, ha a közöny már mélyen gyökerezik, és senkit sem érdekelnek a közösségi ügyek?”
Válasz:
„Közvetlen, személyes megkereséssel, mentorálással és közösségi élmények szervezésével lehet visszahozni az érdeklődést.”

Kérdés:
„Miért nem elég a részvételi demokrácia csak a hivatalos fórumokon?”
Válasz:
„Mert a valódi részvétel a mindennapi életben, a helyi kapcsolatokban és a közösségi terekben zajlik, nem csak a formális eseményeken.”

Kérdés:
„Hogyan lehet a közönyt átfordítani cselekvésbe egy apró közösségben?”
Válasz:
„Kis léptékű, gyorsan megvalósítható projektek indításával, hogy a helyiek lássák, az ő munkájuk eredményhez vezet.”

Kérdés:
„Mit tehet egy átlagember, ha úgy érzi, hogy a részvétel nem éri el célját?”
Válasz:
„Bátorítjuk, hogy keresse meg a civil szervezeteket, vegyen részt kisebb, helyi csoportokban, mert az összefogás ereje megváltoztathatja a folyamatokat.”

Scroll to Top