Lutheri reformáció és részvételi demokrácia – a párhuzam

A részvételi demokrácia bevezetése sok tekintetben hasonlítható a lutheri reformációhoz. Nem vallási értelemben, hanem abban a társadalmi és politikai jelentőségben, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a régi rendszert, és új alapokra helyezte a közösségi működést.

Kiindulópont

• Reformáció (1517-től): tiltakozás a korrupt papság, a hierarchia és a dogmák ellen.
• Részvételi demokrácia: elidegenedés a pártoktól, korrupció és a politikai elit leválása a társadalomtól.

Cél

• Reformáció: visszaadni a hitet a közösségeknek, közvetlen kapcsolatot teremteni Istennel.
• Részvételi demokrácia: visszaadni a döntéshozatalt az embereknek, közvetlen részvételt biztosítani a közügyekben.

Fő kritika

• Reformáció: a hit kisajátítása a papság és az egyház által.
• Részvételi demokrácia: a közhatalom kisajátítása pártok és képviselők által.

Kulcsfogalom

• Reformáció: sola scriptura – mindenki maga olvashatja és értelmezheti a Bibliát.
• Részvételi demokrácia: közvetlen részvétel – mindenki beleszólhat a döntésekbe, nem csak négyévente szavazhat.

Hatás

• Reformáció: az egyházi rend decentralizációja, új felekezetek, társadalmi mozgalmak.
• Részvételi demokrácia: a politikai rendszer decentralizációja, közösségi önkormányzás, új politikai kultúra.

Technológiai segítő erő

• Reformáció: a könyvnyomtatás, amely gyorsan terjesztette a Bibliát és a röpiratokat.
• Részvételi demokrácia: az internet, amely fórumokat, online szavazásokat és tudásmegosztást tesz lehetővé.

Reakció

• Reformáció: exkommunikáció, üldözés, ellenreformáció.
• Részvételi demokrácia: várható ellenállás a politikai-gazdasági elit részéről – lejáratás, kriminalizálás, félelemkeltés.

Társadalmi következmények

• Reformáció: vallásháborúk, új nemzeti identitások, tanítói és oktatási reformok.
• Részvételi demokrácia: társadalmi feszültségek, új közösségi struktúrák, tudatos állampolgárok megjelenése.

Hosszú távú eredmény

• Reformáció: protestáns országok kialakulása, az egyéni lelkiismeret szabadsága.
• Részvételi demokrácia: új típusú demokrácia lehetősége – decentralizált, aktív és szolidáris közösségi társadalom.

Mélyebb párhuzamok

• Luther azt kérdezte: „Miért kell, hogy a pápa mondja meg, hogyan üdvözülök?”
  ↔ A részvételi mozgalom kérdése: „Miért csak pártok dönthetnek rólunk?”
• Luther a nyilvánosság erejét használta – tézisek kifüggesztése, nyomtatványok terjesztése.
  ↔ A részvételi demokrácia is a nyilvánosságra épít – átlátható fórumok, nyilvános viták.
• A reformáció elérhetővé tette a Bibliát mindenki számára – tudás demokratizálása.
  ↔ A részvételi demokrácia elérhetővé teszi a döntéshozatalt mindenki számára – hatalom demokratizálása.

A reformáció mint metafora

A részvételi demokrácia olyan, mintha a közélet, a törvényhozás és a költségvetés „szent szövegét” lefordítanánk mindenki nyelvére.
Ne csak a „politikai papok” – képviselők, pártok, lobbisták – értelmezzék, hanem mindenki maga vehessen benne részt.

Összegzés

Ez a párhuzam rávilágít arra, hogy a részvételi demokrácia nem kisebb dolog, mint egy új reformáció a közéletben:

• rendszerszintű közvetítők elleni fellépés,
• a közösségi autonómia visszakövetelése,
• tömeges társadalmi mozgalom,
• decentralizált, horizontális működés,
• hosszú távú hatalom- és tudásmegosztás.

Ez egy olyan fordulat, amely alapjaiban rendezi át a társadalom és a politika működését.