Hogyan mérjétek a sikert?
Egy közösségi kezdeményezés akkor működik jól, ha nemcsak érzésre, hanem konkrét adatok alapján is látszik az előrelépés. A siker méréséhez nem bonyolult kimutatások kellenek, hanem néhány egyszerű, mindenki által érthető mutató.
- Részvétel
– Hány ember vett részt a találkozón, fórumon vagy szavazáson?
– Ha az első alkalommal 8-an voltak, a másodikon 15-en, az már előrelépés.
– Online esetben: mennyien szavaztak, hány hozzászólás érkezett. - Megvalósított ötletek
– Hány javaslatból lett tényleges akció vagy döntés?
– Nem minden ötlet valósul meg, de ha minden 3–4 javaslatból egy megvalósul, az már jó arány. - Gyorsaság
– Mennyi idő telt el egy probléma felvetésétől a döntésig vagy megoldásig?
– Ha hónapok helyett néhány héten belül van kézzelfogható lépés, az bizalmat épít. - Átláthatóság
– Van-e nyoma a döntéseknek?
– Jegyzőkönyv, összefoglaló, rövid fórumposzt.
– Az számít sikernek, ha bárki vissza tudja nézni, hogyan jutott oda a közösség. - Elégedettség
– Érdemes néha megkérdezni: „Hasznosnak tartod, amit csinálunk?”
– Ez lehet egy gyors szavazás a fórumon vagy személyes beszélgetés a találkozón.
– A pozitív visszajelzés erősíti a közösséget. - Kapcsolatok
– Új emberek kapcsolódtak be?
– Születtek együttműködések más utcával, civil szervezettel, önkormányzattal?
– Minél több az új híd, annál életképesebb a közösség.
Rövid tanács:
A siker méréséhez nem kell statisztikusnak lenni. Elég néhány egyszerű szám, amit mindenki ért. Ha látjátok, hogy nő a részvétel, születnek döntések és konkrét tettek, az a legjobb bizonyíték arra, hogy jó úton jártok.
„A legjobb vezető az, akinek munkája végeztével az emberek azt mondják: magunk csináltuk.”
Lao-ce
Tao Te King, 17. vers

Díszkörte: Fényes, ovális levelek; bő, fehér tavaszi virágzás; apró, kemény termés. Várostűrő, erős ágrendszerrel. Egységes lombfala szélcsatornákat tör meg, utcai zöldfolyosókat zár össze.
Kérdés:
„Hogyan lehet leküzdeni azt a közönyt, hogy az emberek nem érzik, hogy a részvételük tényleg számítana?”
Válasz:
„Fontos, hogy az apró, kézzelfogható eredményeket is megmutassuk, és rendszeresen visszajelezzünk, hogy a részvétel valóban formálja a környezetet.”