A Gessel-féle pénzrendszer olyan szinten vált veszélyessé a tőkés érdekek számára, hogy központi beavatkozással megállították azt, annak ellenére, hogy a helyi gazdaság óriásit fejlődött a bevezetése után.

Részvételi demokrácia és a gazdaság átalakítása

A részvételi demokrácia egyik legfontosabb feladata, hogy a gazdasági rendszert is úgy alakítsa, hogy az az emberek többségének érdekeit szolgálja, ne csupán szűk csoportokét. Ezen a téren különösen tanulságos Silvio Gesell (1862–1930) német–argentin közgazdász elmélete a „szabadpénzről” (Freigeld).

A Gesell-féle pénzrendszer lényege

Gesell felismerte, hogy a pénz – szemben az árukkal, élelmiszerrel, ingatlanokkal – nem romlik el, ezért birtoklása önmagában előnyt ad. A pénztulajdonos kivárhat, míg az árutermelő kénytelen eladni, különben veszteséget szenved. Ebből alakul ki a kamat és a tőke egyenlőtlen hatalma. Gesell javaslata az volt, hogy a pénz is legyen „romló”: időről időre értékcsökkenést kelljen rajta elszámolni (pl. bélyeget venni és a bankjegyre ragasztani). Ez az ún. „demurrage” vagy „tárolási költség” biztosítja, hogy a pénzt ne felhalmozzák, hanem forgalomban tartsák. Így gyorsabb körforgás, kiegyenlítettebb csere, stabilabb gazdaság jön létre.

Történeti kísérletek

A legismertebb gyakorlat az osztrák Wörgl városában történt 1932-ben, a gazdasági világválság idején. A helyi önkormányzat Gesell elvein alapuló romló pénzt vezetett be, mellyel közmunkákat finanszíroztak. A gazdaság rövid idő alatt fellendült, a munkanélküliség csökkent, az adóbevételek nőttek. A siker azonban rövid életű volt, mert az osztrák jegybank betiltotta.

A Wörgli (Ausztria) Gesell‑féle „romló pénz” (Schwundgeld) kísérlete nem csak egy városra korlátozódott. A siker hatása olyan erősítést kapott, hogy a környező települések és a tartomány (Tirol) érdeklődését is felkeltette. Több más község is át szerette volna venni a modellt, mert a válságba süllyedt ország többi részével ellentétben Wörglben:

• A gazdasági aktivitás újraindult,
• Az önkormányzati bevételek drámaian emelkedtek (adóhátralék 34 %-kal csökkent, beruházások 220 %-kal nőttek),
• A munkanélküliség jelentősen visszaesett: 21‑ről 15 %-ra. Wikipédia

Ez a siker fenyegetést jelentett a helyi és a tartományi eliteknek, különösen a jegybanki és kapitalista érdekkörök számára, mivel:

1. Aláásta az Osztrák Nemzeti Bank (OeNB) monopóliumát, mert a helyi pénz kibocsátási jogát vonta kétségbe.
2. Tömegek számára bizonyította, hogy a pénzrendszer alakítható, és nem felülről jövő „természeti” szükségszerűség.

Ezek a tényezők együtt szerepet játszottak abban, hogy 1933. januárjában a tiroli tartomány és a központi kormányzat betiltotta az experimentet. A helyi kísérlet hivatalos indoklása szerint a pénzkibocsátás joga kizárólag az OeNB‑t illeti, és a Wörglben használt Schwundgeld valós értéket képviselt – ezért illegálisnak minősítették. Wikipédia

Ezáltal a kísérletet nem csak a városban szüntették meg, hanem a tartomány és a jegybank monopóliuma érdekében is. A kapitalista és központi pénzügyi érdekek győztek. A lakosság és a helyi gazdaság fellendülése nem volt elég a fenntartáshoz.

Különbség a mai magyar helyi pénzekhez képest

Magyarországon az elmúlt években többféle helyi pénz vagy utalványrendszer jelent meg (pl. Soproni Kékfrank, Balatoni Korona, Bocskai Korona). Ezek közös jellemzője, hogy helyben elkölthetők és erősítik a helyi gazdaságot, de nem Gesell rendszerén alapulnak, mert:

• nem romló pénzek, vagyis nem tartalmazzák a „tárolási költséget”,
• értékük stabil a forinthoz kötve, így inkább utalványszerűek,
• nem változtatják meg alapvetően a pénz felhalmozásának logikáját.

Így hatásuk korlátozott: segítenek a helyi gazdaság élénkítésében, de nem oldják meg a pénzkoncentráció és a kamatrendszer problémáját.

Tanulság részvételi demokrácia szempontjából

Gesell elmélete azt mutatja, hogy a pénz sem „természeti törvény”, hanem társadalmi intézmény, amely alakítható. Egy részvételi demokrácián alapuló gazdaságban lehetőség nyílna kísérletezni olyan alternatív pénzformákkal, amelyek:

• a közösségi csere élénkítését szolgálják,
• megelőzik a tőke felhalmozódását és a kamatmonopóliumot,
• erősítik a helyi gazdasági önrendelkezést.

Ez nem jelenti azt, hogy a mai magyar helyi pénzek értéktelenek, de tisztázni kell: nem azonosak a Gesell-féle szabadpénzzel, hanem annak korlátozott, más logikára épülő változatai.

Három fő ok miatt nem vezetik be ma a Gesell-féle romló pénzt:

1. Pénzügyi hatalmi érdekek

• A modern államokban a pénzkibocsátás a központi bank monopóliuma.
• A romló pénz aláásná a bankok kamatrendszerét és a tőke felhalmozási logikáját.
• Ez közvetlenül szembemenne a jelenlegi pénzügyi rendszerrel, amely a kamatra, hitelezésre és tőkekoncentrációra épül.

2. Politikai és jogi akadályok

• A legtöbb ország alkotmánya és törvénye kimondja, hogy hivatalos fizetőeszközt csak az állam vagy a jegybank bocsáthat ki.
• A romló pénz kísérletek ezért gyorsan ütköznének jogi tiltásba (ahogy Wörglben is történt 1933-ban).
• Az EU-ban és Magyarországon is szigorúan szabályozott, hogy a forint/euró helyett semmilyen „versengő pénz” ne kaphasson széles körű szerepet.

3. Gazdasági kultúra és bizalom

• A mai társadalomban a pénzhez a stabilitás képzete kapcsolódik: mindenki azt várja, hogy a pénz értékőrző legyen.
• A „romló pénz” ellentmond ennek a beidegződésnek, ezért nehéz lenne elfogadtatni a lakossággal.
• A helyi pénzek (pl. Balatoni Korona, Kékfrank) is csak utalványszerűek, mert ha romló pénzként vezetnék be őket, az ellenállást szülne.

Az elv azonban nem halt el. A közgazdaságtanban „demurrage” díjként ma is alkalmazzák bizonyos elektronikus rendszerekben, pl. néhány kriptovaluta kísérletben (pl. Freicoin). Hasonló logika rejlik a negatív kamatok mögött is, amelyeket a jegybankok bizonyos időszakokban bevezettek, hogy ne álljon a pénz, hanem forogjon.

Összefoglalva: a Gesell-féle pénz ma is működhetne, de alapvetően felforgatná a globális pénzügyi rendszer logikáját, ezért politikailag és intézményileg nem engedik teret kapni.

Ha Magyarországon vagy az EU-ban bevezetnék a Gesell-féle romló pénzt, az alábbi előnyök és hátrányok várhatók:

Előnyök

1. Gyorsabb pénzforgás
   • A pénzt nem lenne érdemes felhalmozni, mert értéke csökkenne.
   • Ez ösztönözné a vásárlást, beruházást, helyi cserekapcsolatokat.
2. Munkahelyteremtés és gazdasági élénkülés
   • Wörgl példája mutatja, hogy közmunkák, helyi beruházások gyorsan finanszírozhatóvá válnak.
   • Csökkenhetne a munkanélküliség.
3. Tőke- és kamatfüggés csökkentése
   • A nagybanki tőkekoncentráció és a kamatszedés logikája gyengülne.
   • A gazdaság inkább a reálfolyamatokra épülne, nem a pénz „parkoltatására”.
4. Helyi közösségek erősödése
   • Ha helyi szinten vezetik be, erősíti a közösségi öngondoskodást, a helyben maradó jövedelmet.
   • Csökkenti a külső függőséget.

Hátrányok / Kockázatok

1. Bizalomvesztés a hivatalos pénz iránt
   • Az emberek hozzászoktak, hogy a pénz értékőrző. A romló pénzt sokan elutasítanák.
   • Erős társadalmi ellenállás, főleg középosztály és megtakarítók részéről.
2. Jogi és intézményi ütközés
   • Az EU-ban az euró hivatalos fizetőeszköz, a romló pénz rendszeresen sértené a központi banki monopóliumot.
   • Gyorsan betiltanák, mint Wörglben.
3. Nemzetközi versenyhátrány
   • Ha egy ország önállóan vezeti be, a tőke könnyen „elszökhet” stabilabb rendszerekbe.
   • A globális befektetők kerülnék a kiszámíthatatlan környezetet.
4. Technikai és adminisztrációs költség
   • Papírpénznél bélyegrendszer, digitális pénznél szoftveres megoldás kellene a romlás beépítésére.
   • Ez bonyolult és költséges lehet.

Magyarország és EU kontextusa

• Magyarországon jelenleg is vannak helyi pénzek (Kékfrank, Balatoni Korona, Bocskai Korona), de ezek nem romlóak, hanem stabil értékű utalványok.
• Az EU szabályozás miatt országos szinten nem vezethető be romló pénz hivatalos fizetőeszközként.
• Kísérleti jelleggel, helyi közösségekben vagy digitális közösségi platformokon lenne esély.

Összegzés

A Gesell-féle pénz bevezetése alapjaiban kérdőjelezi meg a pénz szerepét: értékőrző eszköz helyett pusztán forgalmi eszköz lenne. Előnye, hogy dinamizálja a gazdaságot és csökkenti az egyenlőtlenséget, hátránya, hogy ütközik a globális pénzügyi renddel és a társadalmi beidegződésekkel.

Ajánlott:

Silvio Gesell: Die Wirtschaftsordnung durch Freiland und Freigeld, 1916
Magyarul: A természetes gazdasági rend (Szabadföld és szabadpénz révén)
Silvio Gesell
Kétezeregy Kiadó, Piliscsaba, 2004, ketezeregy.hu